"Akinek a manézs forgácsa a talpára ragad,
nem tudja onnan levakarni többé"
~Cirkuszi mondás
A Knie jelenleg nyolcadik generációs dinasztia.
A Knie család története Innsbruckban kezdődött 1803-ban, amikor Friedrich Knie orvostanhallgató beleszeretett egy műlovarnőbe, akit Wilmának hívtak.
Együtt alapították meg a társulatukat 1814-ben. Ezzel ők lettek a dinasztia alapítói is. Ekkoriban még egy nyílt arénában léptek fel például drótszámmal,
melyben két ház közt kifeszített dróton sétáltak át biztonsági felszerelés nélkül.
Meg kell említeni, hogy ekkoriban a cirkuszusok a társadalmi ranglétrán nem túl előkelő helyen foglaltak helyet.
Mindezek ellenére saját maguk irányították a bizniszt. Azonban a tekintélyük magas volt, hiszen sokan érdeklődtek a lenyűgöző mutatványok iránt.
Ez volt az egyik legnagyobb szórákozás a népnek, "Panem et Circenses", "Kenyeret és cirkuszt a népnek".
Kitartásuk, maximalizmusuk, szorgalmuk miatt a család már ekkor hatalmas sikereket ért el.
1917-ben a negyedik generáció volt aktív, amikor a négy testvér közül Friedrich beleszeretett egy civil nőbe, Margrit Lippunerbe egy -még nyílt arénás- fellépés ideje alatt.
1918-ban dupla esküvőt tartott Friedrich és testvére Rudolf a feleségeikkel. Ekkor eltervezték négyen, hogy egy modern cirkuszt hoznak létre egy
3000 férőhelyes sátorban, ami igazi kuriózumnak számított ekkoriban.
Ezt egy évvel később (1919) elérte is hozták, habár nagyon kockázatos és költséges lépés volt,
úgy gondolták, jövedelmező lesz, ezért bevállalták. Hatalmas érdeklődés övezte minden városban ahol jártak, így sikert sikerre halmoztak. Még olyan eset is történt,
ahol az embertömeg felborította a nagy tolakodásban a pénztárbódét. Mindenhol teltházas előadásuk volt, ugyan optimisták voltak, de erre nem is mertek számítani.
Közben Friedrichnek és Margritnak két fia született, Fredy és Rolf.
Ők lettek a Svájci Nemzeti cirkusz néha akadtak anyagi válságok, mivel nem állami, hanem magáncirkuszuk volt.
Két testvér maradt a cirkuszvilágban, Friedrich és Karl. Azonban egy idő után konfliktus asódótt, nem tudtak kiegyezni,
ugyanis Rolf egy nagyszabású India-show-t akart létrehozni, ami túl nagy anyagi befektetésnek bizonyult, majdnem csődbe jutott a cirkusz,
de végül Karl kilépett a vállalkozásból.
A kisfiú, Fredy volt, aki meglépte, hogy egyáltalán szóba álljanak egymással. Mindkettőjüknek a cirkusz fennmaradása volt a legfontosabb.
Közben ő tehetséges idomár volt, híres mutatványa volt, ahol a lovak fociztak vele. Rolf elefántokkal foglalkozott.
A második világháború
azonban őket is kifejezetten megterhelte. Nem csak az anyagi kár miatt, s mert sok állatukat elvették, állandó veszélyeben
voltak kénytelenek élni és fellépni; muszáj volt életben tartaniuk 
a cirkuszt.
A náciknak is játszaniuk kellett, mert ez volt az egyetlen lehetőségük. Az állatok is féltek,
bizonytalanság övezte a mindennapjaikat. Az emberek azonban mentek cirkuszba, mert ez elterelte a figyelmüket a zajló háborúról.
Külföldről lehetetlen volt artistákat szerződtetni.
1941-ben meghalt Friedrich. A két fiú télen lehetőséget kapott Berlinben dolgozni
(Rolf az elefántokkal a Scala-ban, Fredy a lovakkal a Wintergartenben),
ami veszélyes volt, de el kellett fogadni a megélhetésük miatt. Ez a történelmük egyik sötét fejezete volt.
Amíg a fiúk Berlinben adtak elő, a szövetségesek bombázni kezdték Berlint a levegőből.
Szerencsére mindketten túlélték ezt a helyzetet és 1943-ban haza is
tértek idő előtt, majd lassacskán visszaáált az élet a cirkuszban.
Fény az alagút végén
Sikerrel teltek az évek. Fredy-nek és Rolf-nak szintén született 2-2 fia.
A közönség nagyon szerette őket, főleg a fiatal lányok kívántak a közelükbe férkőzni. Állatos számokkal léptek fel évekig.
Alapvetően Mindig jó kapcsolatot ápoltak egymással, de az anyagi vitákat, nézeteltéréseket nem tudták később kiküszöbölni.
Egy ekkora vállalkozáshoz optimálisan 2 fő szükséges igazgatónak, de itt 4 erre alkalmas fiú is volt.
Egy idő után Louis kivált és egy saját cirkuszt alapított Ausztriában, mely a mai napig is létezik,
Rolf jr. pedig valami mást szeretett volna csinálni, ami nem cirkusz. Egy ideig focistának készült. Franco pedig kicsit kevesebbet dolgozott, de folytatta számait az elefántokkal.
A cirkusz igazgatási vonalát Fredy vitte tovább.
Fredy Knie junior, a reménység
Fredy Junior egészen kiskora óta szenvedélyesen rajongott a cirkuszért és máshol el sem tudta volt képzelni az életét. Különösen a díjlovaglás és szabadidomítás specialistája lett. Ezt az édesapjától örökölte, aki meglehetősen szigorú volt vele.
amikor egy előadáson meglátta az első sorban ülve. Az esküvőjüket a porondon tartották
2 évvel később, 1972-ben.